Sokan mondják, hogy Thaiföldön kínozzák az állatokat, a turisták részére „bódítják” őket

Nem az a fontos, hogy mit mond, az a lényeg ki mondja!

Pár mondatban és fotókkal megpróbálom ecsetelni a helyzetet.

Aki ide látogat, ellenőrzött körülmények között találkozhat a vadon gyermekeivel. Persze, tigris, vagy leopárd, nem fog az utcán rohangálni, azokat a turisták részére kialakított helyeken lehet simogatni. Ja, meg az elefántokról se feledkezzünk meg… Az elefántok, itt igaz, munkagépek voltak, a hegyekből ők vontatták le a kitermelt fákat, és igen, ez embertelen munka volt. Ahova az elefánt eljutott, oda szállítóeszköz soha!

De kevesen tudják, hogy évek óta törvény tiltja a „kizsákmányolásukat” Erre azt mondják, azok, akik nem jártak itt, hogy szedáltak az állatok… Hát, nem! Emberi környezetben nőttek fel, így számukra az ember nem élelem, hanem barát!

Mivel az állatvédelmi szabályok eléggé szigorúak, a tulajdonosok kénytelenek más bevételi forrást találni. Így alakult ki a „mutogatós” show! Élni kell…. egy elefánt bitangul éhes tud lenni, az élelemnek meg ára van… úgy hogy összeférhetőnek kell, hogy  legyen az igen szigorú szabályokkal.

Apró dolgok, de az idelátogatóknak figyelni kell rá. Az utazási prospektusok nem tartalmazzák, de egy turista bármikor találkozhat helyi, szerénynek tűnő „lakosokkal” A mellékelt fotón egy „százlábú” rovarocskát láthatunk. Ő reggel a wc-elmélkedés közben kerülgette a lábamat. Csak csipesszel fogjuk meg és kérjük távozásra! A csípése felnőtt ember részére, napokig tartó, rendkívül fájdalmas élményt biztosít. Gyerekek 2 napon belül belehalhatnak megfelelő korházi ellátás hiányában. A pókok is furcsa jószágok. Méretük változó, de mint látjátok, szintén a reggeli elmélkedéskor mondott „jó reggelt” kicsiny barátom!

A kígyók a következő téma. Sok van, de soha nem látjuk, hisz jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük. Velük kapcsolatban az a tanácsom, ne sétálgassunk a vadonban! Csak akkor támadnak, ha végképp szükséges… Például, ha rálépsz a farkára… Ilyen esetben még én is harapnák…  Fontos, hogy megértsük, a vadállat azért vad mert a vadonban él, a mi jelenlétünk  nem illik bele a környezetükbe!  Mellékelt képen láthatjátok Jánosvitézt, aki játszik egy kobrával… Vége a hullazsák!

Ne fogdossunk semmit!!!

Más:

Vannak tradicionális dolgok, melyek egyébként akár a törvényességet is súrolják.  Nekem vannak madaraim, amiket minden héten viszem „ének” versenyre.

Thaiföldön tilos a szerencsejáték!

De, azért megoldják! Egy ilyen madár ének verseny nevezési díjjal kezdődik! A nyertes visz mindent! Persze árulnak pult alól helyi érdekességeket, de a rendőrség is részt vesz a buliban. Ez igaz minden más állat az állat elleni küzdelmi versenyeken. Ami nagyon népszerű, az a kakas viadal. Láthatjuk otthon is, ha összeengedünk két domináns kakast, halálig küzdenek. Van róla videóm, de az túl lép a 18-as kategórián is. Állatvédők lehasalnának! Aki látott már kakast, az tudja, hogy a lábán van egy „sarkantyú” amire itt pillanatragasztóval agy drótot ragasztanak, megkötözik, és hajrá… Ez tradició, ami tiltott, de hatalmas stadiumok vannak, ahol az emberek összegyűlnek, fogadnak. Mint otthon a Lottó! A másik a bikaviadal… Hát az nem semmi, mikor kért 800 kilós egyed összeugrik. Ez, viszont legális! A Tv is szokta közvetíteni! Hatalmas pénzeket mozdítanak meg az emberek, fogadnak, nyernek, vesztenek, de ilyen és hasonló eseményeken, levezetik a feszültséget! Mint mondtam, ez itt évszázados tradició, soha nem fog eltűnni!

Kevesen tudják, itt 2564 évben járunk, naptár szerint! Tehát… krisztus előtt is már létezet ez a kultúra, a szokásaikat nem fogják elfeledni, de ez így a jó!

Az állatokat, igen nagy becsben tartják! Rengeteg a „kóbor” kutya, macska, de a legszegényebb ember sem rúg beléjük, inkább abból a kicsiből, ami van nekik, adnak!

Éljétek át ezeket a gyönyörűségeket! Eltelíti a megnyugvás és harmónia a lelketeket!

Gyertek Thaiföldre! Ne egy hétre, egy hónapra! Soha nem akartok hazamenni!